- Áh
Cristopher jöjjön csak be és foglaljon helyet. - Mondta Kadin Latif miközben
valósággal betuszkolta az éppen békésen sétálgató katonát a barlang egyik
félreeső szobájába. Cris szinte fel sem fogta, hogy mi történik vele így hát
nem is nagyon ellenkezett, hosszú ideje voltak már a táborban, ennek volt
betudható, hogy akarata ellenére bízni kezdett a lakókban. Latif a szoba
közepén elhelyezett gazdagon díszített szőnyeg felé tuszkolta a katonát majd
leültette oda és ő is helyet foglalt vele szemben.
Cris
épp csak nyitotta volna a száját, hogy kérdezzen, de a férfi leintette, kettőt
koppintott a padlóra mire kinyílt a terem egyetlen ajtaja és egy katona lépett
be kezében valamivel, amit egy lepellel takartak le. A katona letette a dolgot
kettejük közé majd meghajolt és távozott.
Most,
hogy lehetősége nyílt rá Cristopher körbenézett a szobában, ami a többi
helyiséghez képest eléggé szegényesnek volt mondható, sehol a megszokott fali
díszek, sehol egy ágy vagy egy szekrény pedig ebben a táborban még a seprűtárolók
is szépnek, rendezettnek voltak mondhatók. A katona érdeklődve Latif felé fordult,
aki arcán egy elégedett mosollyal bólintott jelezve, hogy nem lesz szükség
arra, hogy feltegye a kérdést. A válasz már készen állt.
- Először
is ne haragudjon, hogy elrángattam a nagyon fontos tennivalói közül és
megzavartam napi rutinja végzése közben. Bizonyára felmerül önben a kérdés,
hogy mégis miért rángattam be ide. A válasz egyszerű: Kettesben akartam
beszélgetni.-
A
parancsnok a mondóka kezdete óta először vett levegőt.
- Most
azt kérdezi: Na de mégis miért? Miről? A válasz erre is egyszerű. Tudni akarom
milyen ember maga, nem az érdekel milyen katona, hanem milyen ember, hogyan
látja a világát. Mindent tudni akarok és maga készségesen válaszolni fog nekem.
Félre ne értsen nem vallatás lesz, beszélgetni fogunk. Egyszerű, könnyed
társalgás. Hoztam is valamit, hogy oldjuk a gátlásokat.-
Latif
egy könnyed mozdulattal lerántotta a leplet a tárgyról, amit az imént a katona
tett kettőjük közé.
- Pontosan
Cristopher sakkozni fogunk. Remélem, tudja, hogyan kell. - Cris mély levegőt
vett, hogy erőt gyűjthessen, az esetlegesen kirobbanó vitához majd megszólalt- Tudom,
hogyan kell. Mi történik, ha nem akarok játszani?- Latif elgondolkodott egy
pillanatra majd nyugodtan, magabiztosan közölte:
-
Semmi. Ez nem kényszerítés, akkor, sem ha az érdekes invitálásból esetleg úgy
is tűnt. Biztosan van valami, ami érdekli, valami, amit szeretne megtudni.
Hajlandó vagyok minden kérdésére válaszolni, ami nem veszélyezteti a tábor
biztonságát. Ha győz.-
Cristopher
elgondolkodott a kétségkívül vonzó ajánlaton, eléggé rafináltnak és képzettnek
gondolta magát ahhoz, hogy a vezérből olyan dolgokat is kihúzzon egy
beszélgetés alatt, amiket az nem feltétlenül szeretett volna elmondani,
ugyanakkor Crisben felmerült egy kérdés a dologgal kapcsolatban:- Mi fog történni,
ha veszitek? -
Latif
elégedetten bólogatott, számított rá, hogy a férfiban felmerül a kérdés,
elvégre csak egy elmebetegnek nem jutott volna az eszébe, hogy esetleg
veszíthet is márpedig ő nem tartotta Cristophert elmebetegnek, sőt tisztelete a
katonát. - A Hajjik elit katonák, hosszú hónapokig, évekig tart a kiképzésük
azonban ők nincsenek túl sokan. Csapataink gerincét továbbra is az önkéntesek
alkotják és bár lelkesek, nem képviselnek túl nagy harcértéket egy ütközet
során, itt jössz te a képbe. - Szusszant Latif aki a jelek szerint hajlamos
volt elfeledkezni a légzésről.
- Ha
veszítesz, vállalod, hogy segíteni fogsz az önkéntes csapatok kiképzésében mindaddig,
amíg a táborban vagytok. Nem várjuk el, hogy a néped fiait öld, nem kell az
újoncokat a harctérre vezetned. Te csak kiképzed őket. Mit szólsz? -
Cristopher
elgondolkodott a hallottakon. A kiképzés hatékonysága annak hosszától függ,
egyetlen emberből sem lesz hibátlan gyilkoló gép egy-két hónapos időszak után.
Ennyi idő alatt nem kétséges, hogy sok mindent meglehet tanítani, de vajon elég
lenne-e ez a tudás ahhoz, hogy a támadások alatt az Amerikai áldozatok száma
megduplázódjon?
Cris
felsóhajtott a kérdések és elméletek terhe alatt, de kiképzésének köszönhetően
rendezte a gondolatait, összegezte magában a jó és rossz érveket aztán levonta
a következtetést. Ő és két életben maradt társa három négyszáz embert tudna
alapszintű képzésben részesíteni egy hónap alatt.
Ha
ők képzik, ki az újoncokat azt tanítják meg nekik, amit akarnak, és ha valamit
túl hatékonynak ítélnek, azt nem is kell elmondaniuk.
Végül
néhány hosszú, gondolkodással eltöltött perc után Cris csak bólintott amit
Latif úgyszintén elégedett bólogatással vett tudomásul, majd, mint akit
puskából lőttek ki villámgyorsan felállította a sakktáblát s rá a fekete és
fehér seregeket is.
Odakint
tombolt a nap de ezt meg sem lehetett érezni a barlang kellemes hűvösében ahol
a két férfi most összecsapásra készült. Cris hosszasan mérlegelte az előtte
álló fából kifaragott bábukat, amiket a sakkjátszmához szükséges többi
eszközzel együtt Latif kapott ajándékba még az édesapjától. Ez volt az utolsó
emléke, apja már régóta haldoklott egy szörnyű betegség miatt és Latif érezte,
hogy aznap fog meghalni, ahogyan az öreg is.
Magához
hívatta a fiát és átadta neki az értékes fából készült ősrégi családi
örökséget, a fekete selyembe csomagolt sakktáblát, ami összecsukható volt és
magában rejtette a fekete és fehér bábukat. Tamir fia kezébe adta az ajándékot
majd halkan, a betegségétől reszkető hangon elsuttogta utolsó szavait: Az élet olyan,
mint a sakk, fontold meg a lépéseidet, mert ha meggondolatlanul mész előre
bekerít és felmorzsol.
Cris
újdonsült parancsnoki szerepében nem sokat tétovázott, kezével előre nyúlt majd
pontosan a király előtt álló figurát két ujjával megfogta s támadásba lendült,
két lépést előre lépett a harcmezőn majd rögtön kimozdította a futóját is, az
oldalazva haladó bábút pontosan négymezőnyit mozdította majd érdeklődve Latifra
nézett várván a lépését.
Az
arab férfi már koránt sem ugrott ennyire lendületesen a harcba, egy darabig
méregette a stratégiát, szeme fel-alá ugrált a bábuk között miközben csapatai a
parancsra vártak. Végül Latif döntött és kinyújtotta a kezét, a mozdulat
nyomában a fekete sereg támadásba lendült, első lépésként a király előtt álló
gyalogost mozgósította, mint ellenfele korábban, de vele ellentétben ő csak egy
kockányit rakta előrébb a bábut majd keze a sorfal végén lévő bástya előtt álló
parasztra siklott s ugyancsak egy lépést lépett előre.
- Nos
Cristopher mondja csak mióta katona?- Érdeklődött az idősebb férfi miközben
érdeklődve figyelte a vele szemben üllő katonát. Két szándéka volt a kérdéssel,
elsősorban szeretett volna rá választ kapni, másodsorban szerette volna, ha a
katona egy kicsit gondolkodik.
Nem
így történt. Cris előbb lőtt aztán válaszolt, de szerencséjére nem volt
teljesen bolond és észrevette, hogy a bástya elől elvitt gyalog támadást
indíthat a futója ellen, felkapta a bárbút majd egy kockányit visszahúzta, épp
csak annyira, hogy ne legyen támadható.
- Régen
nem számolom már az éveket, sem a szolgálatban töltött, sem az otthoni idő nem
fontos már. - Latif csak hümmögött egyet, majd megfogta a bástyáját és előre
tolta a gyalogja mögé, bár ez sem tűnhetett előre megfontolt lépésnek, de a
férfi fejében mindez egy nagyobb egész része volt. A lépés után ismét a vele
szemben üllő férfire nézett s újra kérdést tett fel hátha késleltetni tudja az
elhamarkodott és átgondolatlan lépéseket. Sok emberrel játszott már életében és
sosem értette, hogy az emberek miért csak olyan ritkán gondolkodnak annyira előre,
mint ő.
- Nem
hiányzik a hazája? A nagy és hatalmas, legyőzhetetlen Amerika?- A férfi nem
akart gúnyolódni, de hiába az ösztönöket nem lehetett visszatartani, ha az ő
országában valaki nem sértegetési szándékkal mondja ki az Amerika nevet azt
háborús bűnösnek minősítik.
Cris
mint mindig ezúttal sem gondolkodott túl sokat a válaszlépésen, nem volt
szüksége stratégiára úgy hitte képes lesz győzni anélkül is, megfogta a bal kéz
felőli lova előtt álló gyalogot majd egy kockát lépett vele előre aztán
tekintetét a vele szemben üllő Latif szemeibe fúrta majd megszólalt.
- Természetesen
hiányzik. De mostanság elég sok nagyon vegyes érzelem kavarog a fejemben a
hazámmal kapcsolatban. - Az öregebb parancsnok elégedetten elmosolyodott
elvégre mostanra a sokórányi beszélgetés és az elmúlt hetek történései
ledöntötték a katonában a kiképzés alatt emelt gátlásokat és falakat, végre
elkezdte két szempontból vizsgálni a dolgokat és ő csak ennyit akar, jól tudta
most már csak idő kérdése, és ha a férfi elméje egy kicsit is hajlik, a
kisebbik rossz felé képesek lesznek megnyerni maguknak a hűségét. A parancsnok
megfogta az immáron szabadon álló bal kéz felőli sötét futóját és pontosan négykockányit
lépett vele előre.
- Ezt
örömmel hallom. Higgye el itt tartózkodása végére ezek a kétségek
kifinomult véleménnyé fognak formálódni. Mondja csak idővel, ha jónak látja,
vagy ha úgy hozza a sors kész lesz arra, hogy szögre akassza a golyóálló
mellényt és családot alapítson?-
A
beszélgetés kezdete óta Latifnak most először sikerült elérnie, hogy a lépés
előtt Cristopher gondolkodjon egy keveset. Végül, néhány másodperc után a
katonai ujjai egy másik gyalogra siklottak, éppen arra, amelyik a még helyén
lévő futó előtt állt, egy kockát lépett vele előre azzal a szándékkal, hogy
megtámadja Latif futóját, de ő rögtön látta és visszarendelte a bábut eredeti
helyére.
- Talán,
egyszer, ha már kiöregedtem a szakmából vagy úgy látom, hogy mindent láttam,
már amit akartam és eleget segítettem. - Felelte Cris majd keze a baloldalon
üresen álló lóra siklott, és ahogy azt a szabályok megkövetelik L alakban
ellépett vele a gyalogok mellé, pontosan a még helyén álló bástya és az előtte
őrködő gyalogos elé.
Latif
elgondolkodott a stratégián, most, hogy a táblán egyre több egység lépett
mozgásba a helyzet bonyolódott, Cristofer mellőzte a stratégiákat és igyekezett
támadó helyzetbe kerülni minél több csapatával. A parancsnok végül döntött és
egy újabb gyalogossal bontotta meg a sorfalat, a bal kéz felőli ló előtt álló
harcosat hozta mozgásba és azt kihasználva, hogy még eredeti helyén áll két
négyzetet lépett vele előre majd érdeklődve nézett Crisre, végül meg is szólalt,
de hangja halkabb lett, ahogyan a táblán egyre több bábú kezdte meg gyilkos
táncát.
- Talán
éppen a mi soraink között fogod megtalálni végül helyedet és itt alapítasz
családot szíved hölgyével. - Habár Crist lassan kezdte idegesíteni, hogy a
férfi hol magázta, hol tegezte ezt betudta az izgalmaknak vagy annak, hogy az
elején nem tisztázták ezt a kérdést.
Amikor
a férfi azonban ezzel a jövőképpel állt elő ő csak felnevetett, nem mintha
elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy valóban katona lesz egy ideig az ittenieknél,
de sosem tudta volna magát elképzelni egy arab nő férjeként, ahogyan kecskéket
vagy tevéket terelget naphosszat.
- Úgy
gondolom, hogy bár nagyon vonzó ajánlat, de van ebben az országban nagyon sok
pásztor. - Cris hangot adott a gondolatoknak, nem azért mert minden vágya volt,
hogy sértegesse a férfit, hanem mert egy hang belülről még most is azt súgta,
hogy vissza kell vágnia országa becsületéért.
Cris
lassan lenyugodott majd tekintete a férfiről visszavándorolt a táblára és
érdeklődve tanulmányozgatta a figurákat, de végül csak úgy találomra
kiválasztotta a második még a helyén álló lovát majd a harcmezőre küldte ugyan úgy,
mint a másik lovat be a bástya és az előtte álló gyalog elé.
- Ezt
megérdemeltem- Morogta az idősebb férfi- Mostantól te hazád és az enyém
is tabu rendben?- Cris a beszélgetés kezdete óta most kapott először viszonylag
könnyű kérdést és elegendőnek gondolta egy bólintással megválaszolni.
Latif
csak ez után mérlegelte az iménti lépést és dolgozta ki rá a választ, megfogta
a királyát majd egy lépést tett vele előre, nem volt különösebb szándéka vele
csak össze akarta zavarni a katonát. De nem történt meg, Cristopher stratégia
híján nem zavarodott össze csak megfogta az elől lévő futóját és leütötte vele
Latif egyik gyalogját, aki a bástyája előtt állt.
A
parancsnok alig akart hinni a szemének, elvesztette egyik gyalogját, de a
meggondolatlan lépésnek köszönhetően a bástya kiszabadult, a parancsnok
megragadta a kezdeményezést és előre lépve meghozta a csata első tiszti
áldozatát. Az egyik fehér futó holtan hevert a támadás után a tábla mellett
miközben Cris magában szitkozódva, mit sem tanulva a hibából idegesen fogta meg
az újabb bábut.
Cris
választása a jobb oldalon álló lóra esett, aki támadó helyzetben volt, a katona
felemelte és lesújtott, Latif újabb gyalogja került a sírba, de ő nem tűnt
különösebben idegesnek. A kérdések hirtelen elfogytak és mindkét férfi a
játékra koncentrált, a parancsnok stratégiák mentén a győzelemre tört, míg a
katona csak szerette volna az idősebb férfi seregének létszámát csökkenteni.
Latif
válasza nem sokat váratott magára, a figyelmetlen Crist annyira lefoglalta a bosszúvágy,
hogy észre sem vette a parancsnok elől lévő támadó helyzetbe került futóját,
aki gyorsan megszabadította az egyre idegesebb katonát a bal oldali lovától.
A
férfi most kapcsolt és meglátta a még helyén álló futóját és azonnal lépett
vele, kivégezve az imént támadó lovat, de a parancsnok meg sem rezdült, még akkor,
sem amikor az immár jó helyen álló futó sakkba tette a királyt, előre látta a veszteséget,
de neki megérte még úgy is, hogy összességében több embert veszített.
Latif
megfogta a megint szabad bástyát és előre tolva végezte ki a támadó futót, ezek
után még olyan helyzetben is volt, hogy az embere védve volt a parasztok között.
Cris
megállt egy percre mély levegőt vett és szétnézett a táblán. Menekülnie
kellett, megfogta a jobb oldali bástyáját és két mezőt húzta befelé a
királynője mellé, ezzel akaratlanul is kitéve a gyalogját Latif támadásának,
aki azonnal meg is lépte az akciót. A katona egyszeriben azzal szembesült, hogy
saját maga teremti meg a helyzeteket ellenfelének és most már igyekezett
koncentrálni, remélte, hogy legalább egy döntetlen helyzet még összejöhet a
játékból.
Előre
nyúlt és megfogta a királynője előtt magányosan ácsorgó gyalogosát majd kétkockányit
előre tolta (mivel az a kezdő helyén állt ez szabályos lépés volt) aztán
ellenfelére várt. Latif érdeklődve méregette a táblát, most nem kapott ingyen
embert és már ezt is haladásképp könyvelte el ellenfelénél. Végül a parancsnok
fogta a bástyáját és visszarendelte négykockányit.
Cris
ezúttal tervezett és a bástyáját, aki a királynő mellett állt most beküldte a
sarokba hátha ellenfele ráharap, a stratégia jó volt, hiszen megölhette volna
ellenfele egyik értékes tisztjét, de nem mérlegelte, hogy így is hátrányban van
a különlegesebb harcosokból, nem volt lehetősége áldozatot hozni, de ő mégis
így döntött. Latif érdeklődve méregette a táblát majd jókora mosoly ült ki az
arcára, előre nyújtotta a kezét és teljesen váratlan dolgot művelt, nem áldozta
be a katonáját, hogy ellenfelét még közelebb sodorja a véghez e helyett
fogta az egyik gyalogot, aki még az eredeti helyén állt ez idáig pontosan a
korábban előre mozdított király mellett és két kockával előre mozdította.
Cris
most is mérlegelt majd támadásba lendült két gyalogosa állt szemben egyetlen
fekete katonával így fogta a jobb oldalit majd szabályos ütéssel a halálba
küldte az ellenséges gyalogost. A férfi mosolya csak ekkor nőtt nagyobbra, a
katona nem vette észre mit, szabadit magára ezzel a támadással, a fekete
királynő kecsesen lendült előre és nyomban kivégezte a támadót, most, hogy ez a
gyilkos is elszabadult Cris kezdte kissé sarokba szorítva érezni magát.
-A
fene essen bele- Morogta összeszorított fogakkal, dühös volt magára, amiért
csak így beleszökött egy ilyen meccsbe, megnyerhette volna tudta jól, de
valamiért mégsem figyelt oda, amikor kellett volna, mégsem összegezte magáéban
a terveket és most szembesült vele, hogy ezért fizetnie kell. Halk sóhaj hagyta
el ajkait majd tekintete végigszaladt a csapatai maradékán.
A
katona végül megfogta az egyik gyalogosát, aki a király jobbján foglalt helyet
csak egy sorral előtte, megemelte a bábút majd lehetőségét kihasználva kétkockányit
mozdította előre. Az öregebb férfi csak bólintott, a katona igyekezett
védelmi alakzatba rendelni a csapatait, de ő nem akarta lebecsülni a katonát
azzal, hogy ezt engedi is neki.
Előre
nyújtotta a kezét majd támadásba lendítette a nehéz gyalogságot, amit a
sakktáblán a bástya képviselt, a lépés nyomán a fehér bástya kiesett a játékból
azonban a katona sem akarta ezt annyiban hagyni, újra végignézett saját és
ellensége csapatain, nem látott beszélyt.
Hamarosan
a fehér királynő mozdult és a támadó bástya leomlott, Latif mint aki mindig
mindent tud bőszen bólogatott és halkan hümmögött egy újabb rendet, fogta a
harmadik sorban álló jobb kéz felőli gyalogost és egy lépéssel előre tolta
miközben a katona arcát fürkészte.
Bőven
volt mit leolvasni róla. Érdeklődés, izgalom, bizonytalanság, némi félelem
nagyjából ebben a sorrendben szabályosan két másodperces szünetekkel közöttük
amikor Cristopher csak bámulta a felállást, csüggedten nézte a helyzetet majd
újra a királynőhöz folyamodott előre tolta egészen be az ellenséges vonalakra
ahol egykor a támadó bástya foglalt helyet. Reménykedett benne, hogy sikerül
elpusztítani a mellette álló ellenséges lovat.
Latif
ezúttal megcsóválta a fejét és kezét a saját királynőjére tette, most már a
katona is látta, hogy hol a hiba. A királynő bárhogy léphetett (eltekintve a
lovak lépésformájától), most úgy lépett, mint a futók és a halálba küldte a
fehér királynőt. Amit Cristopher erre mondott azt aligha lenne erkölcsös
szavakban leírni, amint befejezte csend jött.
- Van
még értelme folytatnom? - Morgott a vele szemben üllő férfire aki csak
bólintott egyet. Lassan letörölte arcáról a mosolyt és kissé komorabb,
őszintébb arckifejezésre váltott, olyanra, ami nem fejezett ki lenézést vagy
gúnyt még véletlenül sem.
- Tudja
Cristopher a feladás nem egy járható út, sohasem az mert ha megteszi akkor
talán sokkal többet veszít. Lehet, hogy csak gyalogosai vannak, de ha feladja
azokat is elveszik és az emberei nélkül mit ér a király? Semmit, bekerítik és
mindennek vége. - A katona csak bólintott majd némi gondolkodás után lassan
előre nyúlt és megragadt az utolsó két, még a helyükön ácsorgó gyalogos közül a
bal oldalit majd egy lépést tett előre, hogy a védelmi alakzat szemből jobban
védett legyen.
Latif
keze ismét a gyilkos királynőre siklott, futó alakzat és a következő
pillanatban az utolsó bástya is elesett Cris oldalán, a parancsnok jól tudta,
hogy bármit léphetne, a katona ezt a helyzetet már aligha mentheti így hát
eszébe sem jutott mosolyogni vagy mondani bármit. Vannak dolgok, amiken még a
magasztos gondolatok sem segítenek és sajnos Cristopher sakktudása is ilyen
volt.
Nem
elég, hogy újabb tisztet vesztett még sakkban is tartotta a királyát a fekete
hölgy így kényszerítve őt a pozíció feladására. A katona fogta a királyt és egy
lépést tett előre, a válasz azonban nem sokat váratott magára, Latif a
királynővel lépett egyet oldalra, ami megint meglepte a katonát, hiszen ő azt
hitte, hogy folyamatosan sakkban lesz tartva.
Cris
sóhajtott egyet és visszarendelte utolsó tisztjét, a lovat, szabályos L-alakban
az utolsó még a helyén lévő gyalog elé tette ahonnan támadhatta volna a
királynőt már ha Latif annyira ostoba lett volna, hogy ezt engedi. Futár lépés
és a fekete királynő végzett a gyalogossal, ami előtt a ló állt és ezzel egy
időben ismét sakkban tartotta a királyt is.
A
katona újfent a lóhoz nyúlt és belépett vele a fehér király és a fekete
királynő közé, éppen a király mellé. Ezzel megszüntette a sakkban tartást és
még egy esetleges támadás is azzal fenyegetett, hogy a lóért cserébe fel kell
áldoznia a királynőt.
A
parancsnoknak eszében sem volt ezt meglépni, ehelyett fogta a megmaradt futója
mellett álló lovat és szabályos alakzatban haladva belépett a király mellé.
Ennek a lépésnek nem volt túl nagy jelentősége, feladata az volt, hogy
ellenfelének meg keljen törnie a tökéletes védelmet és támadhatóvá váljon
valahol, ez be is következett.
Cristopher
pontosan azt lépte, amire ellenfele számított, fogta a bal oldal szélén álló
gyalogját majd egy lépésre előre tova ezzel létrehozva egy a parancsnok által
csak védelmi háromszögnek nevezett alakzatot, ami ugyan nem volt túl erős de
alkalmas volt arra, hogy veszteséget okozzon ha támadják.
Latif
nem támadta, keze előre nyúlt a fekete királynőért amit Cris már annyiszor
megátkozott, hogyha csak a fele beválik, a világ romokban dől össze. Futár
lépés, újabb gyalogos élettörténetébe került bele az ,,elhunyt bevetés közben,,
mondta. A katona csak halk sóhajjal jelezte beletörődését az incidensbe majd
mérlegelni kezdte a lehetőségeit.
Fogta
a védelmi háromszög középső részét alkotó gyalogost majd egy sorba hozta a
három gyalogost, Latif azonnal lecsapott és belépett saját gyalogosával középre
kiütve az oda épp csak beléptetett bábút, szabad utat nyitva magának az
ellenséges terület szívébe.
Crisnek
immáron mindössze négy embere volt a királytól eltekintve és egyetlen helyzete
sem akadt legalább az ellenfél létszámának csökkentésére. Most egyszeriben
tudatosult benne a vereség, de nem érzett csalódottságot, készen állt a
kihívásra, amit a kiképzés nyújt majd neki. Felemelte a kezét majd a pálya bal
szélén lévő gyalogossal egy lépést tett előre, Latif azonnal tovább támadott a
jobb oldalon kivégezve az utolsó harcost is, aki az egykori védelmet képviselte.
A
katona ugyan azzal a bábuval lépett egyet előre, most már csak véget akart vetni
az így is több órássá nyújtózó meccsnek. Eddig nem igazán érzékelte az idő
múlását, de most, hogy számára már nem volt tét és az adrenalin szint leesett a
szervezetében az összes izma a lábában és a fenekében egyszerre kezdett el
zsibbadni, egyszerre kezdett panaszkodni a kemény padló miatt, szomjas lett és
éhes, megunta már ezt a szenvedést, amit a meccs képviselt így a végére.
Latif
partnernek látszott, fogta a fekete gyalogosát és megölte a felkínált bábút,
Cris ekkor az utolsó gyalogosával is egy lépést tett előre, amit úgyszintén egy
fekete gyalogos zárt rövidre. A katona már nem akart lépni, most, hogy csak két
embere volt lassan felkelt, megmozgatta elgémberedett nyakát és lábát majd
sóhajtva közölte:
- Rendben
van ennek már nincs értelme. Köszönöm a játékot, de egyértelműen te győztél.
Holnap délre az összes újoncod legyen kint a tábor udvarán. Addig felkészítem
az embereimet és kezdjük is a kiképzést. - A vezér kissé meghajtotta fejét
mintha csak tisztelegne a döntés előtt, arcán mosoly jelent meg.
- Becsületes
ember vagy. Köszönöm, hogy velem töltötted a napot igazi megtiszteltetés egy
ilyen nagy emberrel játszani. Talán egyszer megismételhetjük. - Cris ekkor már
az ajtónál állt háta mögött a kísérőjével, de mielőtt kilépett volna a
folyosóra vezető ajtón egy mosoly kíséretében vissza szolt:
- Talán
de akkor vagy én nyerek, vagy tét nélkül játszunk. - Az ajtó becsukódott miután
a fiú kilépett rajta. Odakint a nap már lassan kezdet elrejtőzni a homoktenger
alatt, utolsó fényei rejtélyes légkörbe burkoltak mindent. Kadin Latif lassan
haladt keresztül a táboron, tekintete rendre az égre siklott. Hosszú ideje volt
már ebben a táborban, de régóta nem élvezett semmit annyira, mint ezt a napot
az amerikai katonával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése